Miért eszünk?
Igen egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnik a válasz, azért étkezünk, hogy éljünk. A legnagyobb aszkéták, tanítók, mesterek és maga Jézus is 40 napig bírta élelem nékül, böjttel. Minden tiszteletem annak, aki valaha egy napot is böjtöl. Ennek ellenére ezt senkinek sem ajánlom. Enni kell, a koplalás nem vezet sehová, maximum annyit érünk el, hogy rossz kedvünk lesz és még az élettől is elmegy a kedvünk.
70 kilót?
Egy ismerősöm ma pont a böjtről beszélt Gábor 130-140 kg-ot nyom, elég nehezen mozog, irodaszékkel gurul jobbról-balra. Pont a 4. étkezésem paradicsomos mozzarella salátáját próbáltam összeeszkábálni, amikor megkérdezte, hogy diétázol én meg mondtam, hogy igen. Ekkor mesélte el, hogy ő egyszer lefogyott 70 kilogrammot. Mondom azta, az nem semmi, nagyon ügyes vagy. Akárhogy is csinálta tiszteletreméltó. Más kérdés, hogy természetesen visszahízta. Mert a srác 40 napig böjtölt, 40 napig csak vízen élt, elmondta, hogy nem volt munkája és a körülmények is adottak voltak a dologhoz, ráadásul túl volt egy váláson.
Fényevők lennénk?
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én soha nem lennék képes a nem evésre, bár lehet ha elrabolnának, vagy száműznének egy lakatlan szigetre, akkor gyakorolhatnám a műveletet, de bizony ez nem az én műfajom és higyjétek el a tiétek sem, hacsak nem vagytok guruk, Megváltó kettők, fényevők, ufók. Az egyik barátnőm Gina azt mondta nekem. Te Rózsa, te azért nem tudsz lefogyni, mert túlságosan hedonista vagy!
Hedonista vagyok?
Nehéz kérdés. Amely azóta is foglalkoztat. Igen. Ki ne lenne élvhajhász, ki ne élvezné az élet adta örömöket. A lényeg viszont, az, hogy ezek valódi, igazi boldogságot adnak? Vagy csak pillanatnyi múló mámoros perceket? Addig amíg megeszel egy sütit/csokit/mogyit/ropit/pogit addig olyan jó, és ha ezeknek élsz és gondolkodás nélkül azt adod a testednek amit mások kínálnak, a reklám, az internet, a büfés, az utca, az étterem, a társadalom, akkor elégedett leszel, addig amíg meg nem hízol 200 kilósra. Utána megint elmondják a tutit tudó arcok, hogy salátalevelet/csirkét/lepkefingot/hegyi levegőt egyél és talán fogysz is és mi történik utána, visszatérsz az örömszerző cukros, nyugtató, múló gyönyört nyújtó eleségekhez.
Mi lehet a megoldás?
A megoldás, hogy eszed és lelked is van, amiről nem szólnak a fitnessguruk, a csillogó testű személyi edzők, akik magukat többször nézegetik a tükörben, mint téged amikor órát tartanak neked. Nem szól erről senki, és miért? Mert külön-külön kezelik a testet, a szellemet és a lelket. Azért van a világon annyi kövér, elhízott, túlsúlyos, molett, duci, töltöttgalamb, teltkarcsú ember mert védekezik, mert sérült, mert bánatos, mert evéssel akarja megoldani a problémáit, és még számtalan okból. A társadalom pedig csak szítja az emberekben az önmagukkal való rosszban levést.
Miért?
Mert aki gyenge, akinek nincsenek saját gondolatai, aki megy egyenes vonalon a nyájjal, az befolyásolható, annak le lehet nyomni a torkán bármit. Akinek nincs önbizalma, főleg nőknek, azoknak el lehet adni, a narancsbőr kisimítót, a hajnövesztőt, a végleges lézeres szőrtelenítést, ami legalább 8 alkalmas és akkor sem végleges, hazugságok és manipuláció ezekkel az eszközökkel irányítják a népet. Ezért kell öntudatra ébredni.
Manapság divat a tudatosság és azt kell, hogy mondjam, hogy ez végre egy jó trend, nem úgy mint a különféle orbitális marhaságok a női testtel mint a medence híd, a túlzásba vitt szőrtelenség, vagy a kislabdányi lyuk a két comb között, hát köszi! Nőnek lenni amúgy sem egyszerű, hát még ez a sok eszementség ami ma folyik.
Akkor mit rizsázol már ezekről? Akkor mi kell?
Ha például le akarunk fogyni, akkor gondolkozzunk el rajta először ésszel, hogy hogyan is álljunk neki. Á életmódot kellene váltani. Jaj, de ez nehéz, azt nem lehet megoldani, hm főzni kell, dobozolni kell, rendelni kell sokba kerül. stb. Egymást érik a kifogások. Miért, mert ki az a hülye aki le akar mondani a gyors kielégülésről, a szenvedélyekről.
Mi van? Az evés szenvedély?
Igen lehet az is. Akárcsak a cigi, a pia, a drog, az evés is lehet szenvedély.
Hogyan oldható ez meg?
Kitartással, lemondással, elhivatottsággal és egyszerű csinálással.
EL KELL KEZDENI CSINÁLNI!
A legtöbb ember nagyon okos, tudja, hogy mit kell tennie, mégsem teszi. Változtatni kell, az élet szépsége abban rejlik, hogy felismerjük, hogyan fejlesszük magunkat jobbá és jobbá és nem az lesz a tutiság, amikor lefogyunk 30 kilót, 70-et, vagy 100-at, hanem ha rájövünk, hogy bármire képesek vagyunk csak szokás kérdése az egész.
Akkor a szokásokon kell változtatni?
Jó helyen kapizsgálsz. Naná. Ez a kulcs. 15 évig cigiztem és leszoktam, könnyen egyik napról a másikra, nem volt szálcsökkentgetés, meg jaj alkalmi cigizgetés, rosszul esett és abbahagytam. Nem mondom, hogy nem volt nehéz amikor iszogatni mentünk a barátokkal, ezért a piáról is kezdek lejönni. Már nincs rövid, nincs eszeveszett kevergetés, pedig masszívan iddogáltam 15 évig szinte minden hétvégén. Hogy ezek a káros szenvedélyek miért alakultak ki nálam, az már egy másik blogbejegyzés témája, legyen elég annyi, hogy a szülői minta meghatározó. De a megoldás egyszerűbb mint gondolnánk, változtassunk a szokásainkon, a hitrendszerünkön, a hiedelmeinken, a baráti körünkön. Változtassunk mindenen, amin tudunk, mindenen, ami nem az épülésünket szolgálja.
Összegzés:
Ne böjtöljünk. Ha eszünk használjuk az agyunkat is, gondoljuk át, hogy mi lehet jó nekünk. Az érzelmeinket tisztázzuk magunkban éljünk át mindent, a rosszat is, mert a jót csak akkor értékeljük igazán és a káros szenvedélyeink helyett keressünk élvezetes, hasznos szenvedélyeket, értékes szokásokat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése