Eldöntöttem, hogy ezentúl rendszeresen írok és kész, mert ez tök jó lesz nekem a további céljaim elérésében. Emellett remélem nektek is érdekes és hasznos lesz, akik olvassátok a blogomat.
Mi a célom vele?
A központi kérdés számomra továbbra is a fogyás, ezért kezdtem el még annak idején 2018-ban, de a kezdeti lelkesedés és több bukás után, egy alvó oldallá vállt.
Most ezen változtatok és felébresztem a kis irománytáramat.
A kezdetekkor is nagy elánnal indultam, hogy lefogyok és milyen jó lesz, ennek ellenére 3 évembe telt mire eljutottam odáig, hogy ténylegesen leadtam 15 kg-t, amelyet nagyrészt bodyproject -nek köszönhetek és a sétának.
Mekkora szám atyaég, voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, én képtelen vagyok súlyvesztésre, 1 dkg sem ment le, persze először kerestem a problémákat, á biztos beteg vagyok, á van egy enyhe inzulin rezisztenciám, akkor biztos azért vagyok képtelen végre megszabadulni a terhes kilóktól. Rájöttem, hogy nem, nem ezek a dolgok akadályoztak, hanem önmagam gátoltam, saját magamat.
Mekkora badarság ez nem?
Pedig hányszor teszünk keresztbe önnön magunknak és ezzel akasztjuk meg a sikerünket, legyen az életünk bármilyen területe is ez.
A belénk rögzült mondatok, amelyeket másoktól hallottunk, hogy jaj a mi családunk ilyen, mi nem tudunk lefogyni. Ugye te vagy a legkövérebb a munkahelyeden? Ugye összeér a combod? Sokszor a rokonok okozzák a legnagyobb kárt ezekkel a kijelentésekkel, úgy hogy nem is tudják, de akaratlanul átadják a gyerekeiknek, azokat a kínokat, amelyeket ők átéltek, amelyeket, ők nem tudtak megoldani, ami nekik fájdalmas.
Egy ideig az ember viheti ezeket a terheket, lelki súlyokat, nem csak a szívében a testén is nyomot hagyhatnak ezek a minták.
De örökké menjen a sirám? Döngöljük bele saját magunkat a süppedő mocsárba? Higgyünk is bárkinek? Miért is? Ő vagy ők mi vagyunk? Tanácsot mindenki adhat, de minek is? Ha kérik, ha nem?
Egy szent igazság van, amit a saját bőrünkön tapasztalunk meg, az van nálunk! Ezt kell mindenek fölé helyezni.
Hosszú éveimbe telt, hogy rájöjjek, hogy én nem a szüleim vagyok, nem az anyukám és nem az apukám és nem a testvérem és nem a barátaim vagyok, én egy külön élőlény vagyok, ahogy ők is, tehát magamnak kell átélnem a dolgaimat.
Sokáig féltem teljes erőbedobással belevágni az álmaim, a céljaim és a terveim megvalósításába, vagy ha bele is próbáltam fogni, csak részben, csak fél lánggal.
Sok vágyam valósult meg szó se róla, de szép lassan rájöttem, hogy még sokkal több van bennem, hogy lehetek még jobb is, hogy az "aranyközhely" mondat: a lehetetlen nem tény hanem vélemény- igaz!
Még -10 kg olyan távolinak érzem újra, mint régen. A türelem, a kitartás, a lemondás. A séta, nincs pihenő minden nap 10000 lépést minimum meg kell tennem, mert én ezt az új szokást vettem fel az életembe és ma pontosan 110 napja baktatok egyik napról a másikra és nem csak én hanem a sétapartnereim is, ez csodálatos, akkor is, ha csak egy tucatnyian veszünk részt benne, de imádnám, ha egy mozgalommá nőné ki magát és minden második magyar ember minden nap megtenne 10000 lépést.
A mendegélés mellett újra vissza vezetem a rendszeres edzést is, elvégre edzőnek készülök, hitelesnek kell lennem a jövendőbeli vendégeim előtt.
Az utóbbi időben, ahogy edzéselméletet, anatómiát és fitnesztermi kondicionálást tanultam szabadidőm nagy részében - a sétát kivéve - csak elméleti agymozgást végeztem. Szóval ez az év eddig kimaradt, most ugyanúgy emelem a súlyokat mint régen, de könnyebb lettem és más lett az erősségem.
Soha életemben nem tudtam még végigmenni csimpaszkodva a majomlétrán, nemhogy előre nem oldalra sem, most meg mindkettő megy. Hihetetlenül nagy sikerélmény.
A fekvőtámaszban karhajlítás-nyújtás fejben nagyon szépen megy, gyakorlatban csak térdelős női változatban, na egy valamire való sportszakember tudjon már "fekvőzni".
Újrakezdő vagyok, szerencsére gyorsan fogok fejlődni, visszatérek majd erőben régi önmagamhoz, de 110 kilós testem ereje odaveszett, természetesen ezt nem bánom, csak egy kicsit, volt olyan, hogy 100kg-val húztam fel, akkor pont 103 kg volt a súlyom, tudom nem nagy dolog, de úgy voltam vele, ha már ilyen szép "vágódisznó" súlyban voltam, legalább erős legyek.
Hát ha elérem a vágyott 75 kg-s testsúlyt kíváncsi vagyok sikerül-e majd a 100 kg-s deadlift?
A lényeg, hogy fogyjak, de maradjon azért erőm is. Ja és még egy csodálatos eredményem, legalábbis magamnak. Volt olyan, hogy kinyomtam két darab 20 kg-s kettlebellt egyszer, ez volt az egy ismétléses maxom.
Azonban erő vágyaim felett állnak a súly leadási céljaim, de természetesen szeretnék erős és formás is maradni, ezért azonban tenni kell és eleinte bizony heti háromszor újra edzeni (később többször). Remélem a termek is hamarosan kinyitnak, de nem aggódom, mert sajáttestsúlyban is bőven van fejlődni valóm. Beszerzek egy TRX-et is és dobálgatom a kettlebellt.
Jelenleg is olyan izomlázam van, hogy csak az ujjaim nem sajognak a billentyűlecsapkodástól, hiszen úgy és olyan súlyokkal edzettem, mint régen, amikor rendszeresen dolgoztam velük, de sebaj, hamarosan hozzá fogok erősödni újra, csak itt is a kitartás és a türelemjáték lesznek hű társaim.
Sétakihívásom továbbra is él, itt tudjátok követni és csatlakozni hozzá:
Új oldalamon pedig, azt mutatom be, hogy mit eszem, hogy fogyok és milyen edzésmunkát végzek:
vidarozsafitt fittkaja fittforma
További célok összegzése:
-fogyni még 10 kg-t legalább
-rendszeresen blogolni
-edzeni, edzésvideókat készíteni
-sétálni egy életen át, népszerűsíteni a gyaloglást
Sok sikert kívánok mindenkinek, aki bele mer vágni álmai, céljai megvalósításához!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése