Hibernálásból felébredés és felvállalás

Két év telt el, addig szüneteltettem a blog írását, mivel nem értem el számottevő eredményt, így befagyasztottam egy kicsit, de valahol éreztem a szívem mélyén, hogy egyszer úgyis folytatom. 

Azt is éreztem, hogy egyszer tényleges életmódválásba kezdek és nem hagyom annyiban a dolgot. Amikor ezt eldöntöttem azonnal sikerült ténylegesen fogynom, holott előtte egy dekát sem tudtam leadni 5 év alatt, mert nem vettem komolyan a dolgot annyira, mint most. 

Mindig is szégyelltem elmondani valakinek, hogy hány kiló vagyok, akkor is amikor 20 kg-val könnyebb voltam, szinte féltem tőle, hogy megkérdezik, hogy rákényszerítenek valahol, hogy álljak rá a mérlegre. Másoknak ez természetes, a párom családjában például tök alap, hogy mindenki rááll és sopánkodnak egy kicsit, hogy jaj de kövérek, közben a párom húga 50 x kiló az anyukája meg 60-70 x kiló, egyikük sincs elhízva csinosak meg minden. 

De ezt is mindenki magához méri, hogy voltam vékonyabb, szebb, fiatalabb. Igen voltál, de most már most van ebből kell kihozni a legjobbat. 

A legfontosabb az elfogadás, végre sikerült elfogadnom a tényt, hogy volt, amikor 110 kiló voltam, a konditeremben ráálltam a mérlegre álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi vagyok, valahogy olyan a testem, hogy arányos, izmom is van, magas is vagyok gondoltam 80-90 vagyok erre hideg zuhanyként ért a sokk, hogy te jó ég. Ezen változtatni kell, de sokáig áltattam magam, hogy jaj hát szép az arcom, meg hát vannak előnyös ruhák, meg a mozgás a fontos, hogy ne legyek folyós kövér, hanem olyan szép teltkarcsú, szóval nem aggasztott annyira a dolog. 

De amikor már a párom is mondta, hogy jól összeszedtem magam és jó lenne fogynom, na az nagyon rosszul esett, de azért esett olyan nagyon rosszul, mert igaza volt. A barátnőimnek elmeséltem, hogy miket mondott, hát fikázták nem kicsit, hogy így meg úgy meg milyen bunkó. 

De felteszem a kérdést. Attól, hogy őszinte valaki már bunkó is? Nyilván szépen tálalta, de a lényeg kijött. Nálunk egyébként is érdekes az összkép, amíg ő 60x kiló én már a megismerkedésünkkor sem voltam egy könnyű nádszál, no de mit lehet tenni szerelmesek lettünk egymásba és nem bántuk meg, mert 6 éve tart a szövetségünk.

Most annak örülök, hogy végre már megint csak 2 számjegyű a súlyom, nekem már ez is nagy dolog, és bátor leszek leírom jelenleg 96,1 kiló vagyok és büszke vagyok rá. Bízom benne, hogy lesz még 86 és 76 is és utóbbival én már repdeső kismadár leszek, aki szétfeszül az örömtől.

2020. július.27-én kezdtem el újra, de most sokkal komolyabban írattam dietetikussal étrendet, sütök főzök, bevásárolok. Azóta nem ittam alkoholt és nem ettem cukrot, és csak gluténmentes liszteket használok, azóta nem ettem a kedvenc ételemet a krumplit. 

Rendszeresen edzek, mellette rengeteget sétálok, úszom amikor csak tudok, túrázok, mert imádok mozogni, már a lételemem. Mondjuk szerencsére ezt 20 éves korom óta nem hanyagolom, azóta kisebb nagyobb kihagyásokkal, de az életem része.

Imádom a konditermeket, a súlyzókat, a tárcsákat, a rudakat, a gépeket, a gumiszalagokat, a tükröket, a padokat, a kettlebelleket, az úszást, a vizet, a jó levegőt, a sétát, a biciklizést és nyitott vagyok mindenféle új mozgásformára is.

A célom, hogy fogyjak, hogy formás, kerek, karcsú testem legyen.

Ami jó, hogy erős vagyok eléggé nő létemre pláne, ezt most az előnyömre fordítom. 

Eldöntöttem, hogy rendszeresen írni fogom a blogot újra, heti 1 poszt legalább lesz és nyilvánossá teszem, mert nincs mit szégyellnem, mert a súly csak egy szám, a magasság csak egy szám, a nemünk, a bőrünk színe csak egy adat, nem ezek határoznak meg minket, hanem a tetteink.

Jól eszünk vagy nem, megfelelő mennyiséget eszünk vagy nem, sportolunk vagy nem, ezek mind látszanak a testünkön.

A tett a lényeg.

Mindenkinek sok sikert kívánok minden célja és álma megvalósításához.